Mit kezdjünk a stresszel



Péntek reggel van. Csipás szemmel meredünk az órára: 7,30. Úristen, elkéstem!...kiugrunk az ágyból. Kapcsolnánk a villanyt, de nincs áram. Beugrunk a zuhany alá, de nincs meleg víz. Kávét sem tudunk csinálni, és megborotválkozni, esetleg kisminkelni sem tudjuk magunkat. Pedig rohannunk kell. Átvillan az agyunkon – értekezlet...vizsga…suli…időpont. Gyorsan felöltözünk a félhomályban, kirohanunk a garázsba, beugrunk az autóba, és tűz! A műszerfal pár száz méter után ezer színben villogva jelzi, hogy járgányunk nem megy tovább. A mobilunk fülsiketítőn berreg: „hol vagy már?” Szedett-vedettek vagyunk, a reggeli kávénkat sem ihattuk meg, és fogalmunk sincs, hogyan tovább.

Hogy érezzük magunkat? Haragszunk? Pánikba esünk? Tombolunk? Vagy ezt mindet egyszerre? Mit érzünk, amikor látszólag minden összeesküdött ellenünk, és nem tudjuk, mihez kezdjünk? Amikor meg vagyunk ijedve, nincs pénzünk, nincs munkánk, úgy érezzük, sírni volna kedvünk, tele vagyunk szorongással, kétségbe vagyunk esve, depressziósak, kimerültek vagyunk? Mihez kezdünk, amikor minden csak halmozódik, és úgy érezzük, kicsúszik a kezünk közül az irányítás?

A stressz valójában a világ erői és saját erőnk közötti kapcsolat. Egy félelem alapú készenléti reakció, amely különböző lelki és testi tünetekben nyilvánul meg. Így próbál bennünket aktiválni és felkészíteni a változásra, a kiszámíthatatlan helyzetekre. Gond akkor adódik, amikor képtelenné válunk összpontosítani, figyelni a megjelenő érzelmeinkre. Azt kérdezgetjük: „miért történik mindez velem?” – pedig a kiváltó ok lényegtelen. Az a fontos, hogy hogyan vagyunk képesek reagálni.




  
Eszünkbe jut egyáltalán, hogy mindaz, ami történik, nem ellenünk van, hanem egy lehetőség számunkra? Lehetőség arra, hogy másik úton haladjunk, hogy új kapcsolatokat létesítsünk, hogy munkahelyet váltsunk, hogy változtassunk a megszokásokon?

Soha nem tudhatjuk, hogy miért történnek velünk az események, hogy mit hoz a nap – mint ahogy azt sem tudhatjuk, hogy amit mi hibának, hátránynak, vagy stressznek élünk meg, az valóban az-e. A világ folyását befolyásolni nem tudjuk, de fel tudunk készülni szinte minden eshetőségre azzal, hogy fenntartjuk lelkünkben az egyensúlyt, hagyjuk, hogy szabadon áramolhassanak rajtunk keresztül a megérzéseink, az érzelmeink, amikkel az ingerekre válaszolunk.



„Azon, hogy a madarak a fejed fölött repkedjenek, nem tudsz változtatni, de azt megakadályozhatod, hogy fészket rakjanak a hajadban”!
(Közmondás)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése