Amikor egyedül vagy



Magányos Áron sokat utazott, több száz igazi és képzeletbeli országba látogatott el. Egyik útja során Hosszúkanál országba vetődött. Girbe-gurba országút vezetett egy hatalmas magányosan álló házhoz. Az épület két szárnyból állt: nyugatiból és keletiből. Leparkolt az autójával, majd belépett a ház ajtaján. Elindult egy hosszú folyosón, aminek a vége kétfelé ágazott. Először jobbra fordult, ahol egy óriási fekete ajtót talált. Hangos jajveszékelés és panaszos sírdogálás szűrődött át rajta. A fájdalom és szenvedés hangjai hallatán egy pillanatra elbizonytalanodott, de olyannyira kíváncsi volt, hogy belépett az ajtón.




Egy hatalmas asztal körül százával ültek az emberek. Az asztal közepén a legízletesebb ételek sorakoztak, s bár mindenkinek volt kanala, mégis majdnem éhen haltak. A kanál ugyanis kétszer hosszabb volt a karjuknál és a vége a kezükhöz volt kötözve. Így senki nem tudta a szájához emelni az ételt. Olyan elkeserítő volt a látvány, hogy Áron futva menekült a szobából az ellenkező irányba. A folyosó másik oldalán egy másik óriási ajtóhoz ért, amely azonban fehér volt.




Innen semmi zaj nem szűrődött ki, engedve kíváncsiságának, bizakodva nyitott be. Itt is vagy száz ember ült az asztal körül, amely ugyanúgy meg volt terítve, mint a fekete szobában. Középen ízletes ételek sorakoztak és mindenkinek hozzá volt kötve a kezéhez a hosszú kanala. Ámde senki nem panaszkodott vagy jajveszékelt, jóízűen lakmározott mindenki. Senkit nem fenyegetett az éhhalál… mert itt egymást etették az emberek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése