Hova lett az idő minősége?



A modern ember az időnek szinte csak a mennyiségi oldalát veszi figyelembe. Az régi korok emberei azonban az idő minőségét tekintették elsősorban fontosnak. 

Régen az idő e két ellentétes megnyilvánulását még más-más névvel illették. A homokórával Kronosz a mennyiséget jelölte, mint a folyamatban lévő időt, a múlt, jelen és jövő egymásutánját. Kairosz pedig a minőséget, a döntő jelentőségű időt, mely a sorsot meghatározó döntés lehetőségét hordozza magában.

Amikor ma azt a véleményt hangoztatjuk, hogy az idő pénz, akkor csak a mennyiségi oldalt állítjuk előtérbe. Legtöbbünk valójában meghatározott időre önmagát adja el a munkaadójának. A teljesítményt nagyrészt az idő alapján mérik. A kreatív emberek természetesen tudják, hogy a minőség ugyanolyan fontos. Egy szellemi szikra a megfelelő pillanatban több hasznot hozhat, mint az órák hosszat tartó erőltetett fejtörés.




Az archaikus népek történeteikkel és legendáikkal azonos időkörben éltek, mitikus eseményeiket nem történelminek, hanem időtlenül érvényesnek tartották. Az ünnepeik nem a régi időkről való emlékezésből álltak, mint manapság, hanem a jelen pillanat ünnepléséről szóltak. 

Ezzel szemben a ma embere úgy számlálja az éveket, mintha az egyik, olyan lenne, mint a másik, folyamatosan várjuk az idő múlását, mindenen túl akarunk lenni, elfelejtünk, vagy nem is akarunk a jelenben élni. A vallásos történetekből tudhatjuk, hogy a legendák azért lehetnek elevenek, mert mélyen megérintenek bennünket, így kapcsolódhatnak a jelenünkhöz. Az időnek ez jelenti a minőségi oldalát. Amikor életünk egyes eseményeit megragadjuk, átéljük és észrevesszük a MOST-ot. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése