2019. július 14., vasárnap

Amikor nem vagy a helyeden



Egy lélekgyógyász naplójából...

Előfordulnak nálam emberek, akik azért keresnek fel, mert úgy érzik, hogy nincsenek a helyükön. Érdekes feladat ez egy lélekgyógyász számára. Elvezetni valakit ahhoz a felismeréshez, hogy az a pont ahol életében éppen tart, meghatározza  azt a helyett, ahova el kell jutnia.

" Úgy érzem, nem vagyok a helyemen. Valahogy nem találom önmagam. Olyan, mintha nem is a saját életemet élném." - 30-as évei elején járó, egyedülálló férfi, kissé üveges, homályba vesző tekintettel réved maga elé.  Egyszerű fehér pólót és farmert visel, Boss illat lengi körül. Zavartan feszengve ül a széken, képtelen a karjainak megfelelő pozíciót találni.
"Hogy érzi magát?" - kérdezem, s a válasza nem lep meg. Előttem a ködös kép, ami körülveszi. A harmincas éveik elején járó emberek, kétségbeesett próbálkozása az élettel. "Szeretnék otthont, szeretnék családot, boldog akarok lenni, de még csak most lettem férfi, éppen hogy kiléptem az életbe. A barátaim megnősültek, gyerekük van, én meg azt sem tudom, mit akarok."


Megszületünk, felnövünk, és belépünk a „nagybetűs” életbe. Születésünkkor magunkkal hozzuk mindazt, amit az életünkben meg kell tapasztalnunk, meg kell tanulnunk, és el kell végeznünk. Nemcsak a sorsunk, de a jellemünk, és a neveltetésünk is meghatározza, mit hogyan teszünk. Az út, amit járunk, nem sima, tele van buktatókkal, meglepetésekkel és feladatokkal. Megtesszük az egyik lépést a másik után, olykor megbotlunk, majd felállunk, és észre sem vesszük, hogy minden egyes lépésünket a saját gondolataink, a döntéseink és cselekedeteink határoznak meg. 


Az út sosem egyenes. Szerteágazik ezernyi irányba. Döntéseink által választjuk azt az irányt, amerre éppen haladunk. Amelyik útra léptünk, ott találjuk azokat a tapasztalatokat, amik szükségesek ahhoz, hogy egyszer majd megérkezzünk arra a helyre, ahova igyekszünk. Ott ahol éppen vagyunk, amit az életünkben megélünk, akikkel éppen kapcsolatban állunk, feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valamit megtanulva, valami fontosat megélve haladjunk tovább.


Minden ember, akivel ezen az úton találkozunk, minden kiejtett szó, minden megélt helyzet, minden tett, üzenetet hordoz. Ezek az üzenetek adnak választ kérdéseinkre. Ha meg akarjuk érteni a nekünk szóló üzeneteket, a dolgok mögé kell néznünk. Mert ott látjuk meg azt, amit a felszín eltakar, és ott érthetjük meg a pillanat üzenetét. Az üzenetet, amit a lelkünk közvetít. 
S a lelkünk mindig őszintén szól hozzánk, a helyes utat mutatja meg. Azt az utat, amin haladva végül, a célunkhoz érkezünk.