2019. augusztus 21., szerda

Az egó követelése




Ma az emberek nagy része szeretne valami különlegeset formálni önmagából. Anyagilag orientált világunkban az egónk követelőzését minden áron ki akarjuk elégíteni. Saját egyediségünket kiemelve, elsősorban a test és az arc szépségére összpontosítunk. Mindeközben nem vesszük észre, hogy éppen saját egyediségünket nem tudjuk elfogadni.






Céljaink meglehetősen egyhangúak. Luxustestről álmodozunk, keblünkből olykor túlméretezett műanyag labdát csináltatunk, arcunk bőrét feszes „bébipopsi” minőségű bőrre cseréltetjük, ajkunk már jobban emlékeztet csőrös barátunk hátsójára, mint a szexualitás egyik legszembetűnőbb jelölőjére, férfiból nővé, nőből férfivá operáltatjuk magunkat.


Mindenki fiatal, szép, okos és hibátlan akar lenni. Vajon azok leszünk? Vajon tudunk örülni az eredménynek, elégedettek leszünk ennyivel? Vajon miért nincs megállás? Miért vannak újabb és nagyobb igényeink?

S ha ez sem lenne elég, katalógusból juthatunk Nobel díjasok és Olimpiai bajnokok ondósejtjeihez, melyeket felhasználva tervezhetővé válik az intelligencia és a küllem. Megalkotjuk az új nemzedék egymástól majdnem semmiben sem különböző „egyencsemetéit”.



Hová vezet ez?


A kevés számú sikeres ember sokszorosítása, a plasztikai sebészek katalógusmintái, hosszú távon egyformasághoz vezetnek. Egy olyan útra tévedünk általuk, mely elválaszt mindattól, ami egyedi, megismételhetetlen és csodálatos emberré tesz mindannyiunkat. Pedig érzékelésünket a különbözőség élteti. Hiszen egytől egyig mások vagyunk kívül és belül egyaránt, s éppen ez tanít meg bennünket az együttélés és elfogadás művészetére ezen a földön.

2019. augusztus 18., vasárnap

Mars a Szűzben





Amíg a Mars az Oroszlánban töltötte az idejét, könnyebben érezhettük magunkon a magabiztosság és az optimizmus jeleit, mely által büszkeség és merészség hathatta át jellemüket. A szűz jegyébe érve, a Mars, mint az akarat, erő és aktivitás bolygója, a munkánkhoz, a mindennapi feladatainkhoz való hozzáállásunkat tölti fel energiával. Mentális kapacitásunk megnő, fontossá válik a rendezettség, és hogy mindent sokkal alaposabban végezzünk el.





Bár dinamizmusunk némiképpen alábbhagy, józan ítélő -, és megfontolt döntőképességünk ellensúlyozza ezt. Képessé válunk a gyorsabb megértésre, értelmünk élesebbé válik, ezáltal sokkal szorgalmasabban állunk a dolgainkhoz. Sokkal inkább vagyunk ebben az időszakban racionalisták, a mély érzelmek távolabb állnak tőlünk. Kevésbé foglalkoztatnak vágyaink, nem kergetünk illúziókat, álmodozás helyett kőkeményen állunk mindkét lábunkkal a földön.






Amíg a Mars a Szűzben jár, jobban kell figyelnünk kritikai hajlamunkra, hiszen könnyen és gyorsan megbánthatunk másokat.  Aprólékosságunkat környezetünk szőrszálhasogatásként élheti meg. Látszólagos higgadtságunk energiái, kötekedésben és kicsinyességben nyilvánulhatnak meg. Jó, ha felismerjük, hogy a tökéletességre való törekvésünk mögött, saját elvárásainknak való megfelelési kényszerünk húzódik. És ez az időszak az, amely a munka mögé sorakoztatja a párkapcsolatot is, hiszen semmi nem lehet fontosabb az eredményeinknél.


2019. augusztus 12., hétfő

A próféta... a Törvényekről




Örömet leltek abban, hogy törvényeket fektettek le,
Ám még nagyobb örömetek telik a megszegésükben.
Mint az óceán partján játszadozó gyermekek, kik homokváraikat kitartással építik, s aztán kacagva rombolják le azokat.

Ám miközben homokváraitokat építitek, az óceán mind több homokot sodor a partra,
És mikor elpusztítjátok a homokvárat, az óceán veletek kacag.
Bizony, az óceán mindig együtt kacag az ártatlanokkal.

Hanem mi légyen azokkal, akik számára az élet nem óceán, és az ember alkotta törvények nem homokvárak,
Hanem nekik az élet kőszikla, és a törvény a véső, mellyel önnön képmásukra faraghatják?
Mi légyen a nyomorékkal, aki gyűlöli a táncosokat?
Mi légyen az ökörrel, mely szereti az igát, s az erdő szarvasait, őzeit kóbor bitangnak tekinti?
Mi légyen a vén kígyóval, mely bőrét nem képes levedleni, s a többi kígyót meztelennek, szégyentelennek találja?
És azzal, aki korán érkezik a menyegzői lakomára, és mikor jóllakván, elfáradva útjára indul, kijelenti: minden lakoma törvénytelen, és mindenki, aki részt vesz rajta, törvényszegő?




Mi mást mondhatnék ezekről, mint azt, hogy a napfényben állanak, de hátukat fordítják a nap felé?
Csak saját árnyékukat látják, és árnyékuk számukra a törvény.
És mi számukra a nap - csupán az, ami az árnyékot vetíti.
És mit jelent elfogadni a törvényt, ha nem azt: legörnyedni, és az árnyékot a földre rajzolni?

De tinéktek, akik orcátokat a nap felé fordítva jártok, mit jelenthetnek holmi földre rajzolt ábrák?
Tinéktek, akik a szél szárnyán jártok, mely szélkakas szabhat irányt?
Mely emberi törvény köthet meg benneteket, ha széttöritek igátokat, de senki börtönének ajtaját nem töritek szét?
Mely törvényt kellene félnetek, ha táncoltok, de senki vasláncaiban lábatok meg nem botlik?
És ki idézhet törvény elé, ha elvetitek ruhátokat, de senki útjában nem hagyjátok?

Orfalisz népe, a dobot el lehet némítani, és a lant húrjai meglazíthatók, de ki parancsolhatja meg a pacsirtának, hogy ne énekeljen?


2019. augusztus 2., péntek

Az idő valóban pénz?





Ha igaz az állítás, hogy az idő pénz, akkor ennek a fordítottja is igaz kell, hogy legyen, miszerint a pénz idő.

Többségünk megszakítás nélkül pénzért dolgozik, amit azután az esetek többségében képtelenek vagyunk élvezni, pedig nyilvánvaló tény, hogy életünk végén, nem tudjuk magunkkal vinni.

Mindenekelőtt boldogok szeretnénk lenni és a legtöbben azt gondoljuk, csak akkor lehetünk boldogok, ha többünk van, mint ami szükséges. Felhalmozzuk a dolgainkat, több élelmet vásárolunk, mint amennyit el tudunk fogyasztani, vég nélkül hajszoljuk az élvezeteket, a luxusban találjuk meg azt, ami feltétlenül kielégít minket.







Ha kívánságaink túl nagyok, akkor hajkurászásukra rámehet az életünk anélkül, hogy valaha is igazán jól éreznénk magunkat. Akár sikerül megvalósítanunk álmainkat, akár nem, vágyaink mennyisége és minősége nem függ a boldogságunktól.

Vajon lehetünk boldogok anélkül is, hogy megszereznénk mindent, amire vágyunk? Bármilyen hihetetlen, de ebben a kérdésben rejlik a boldogság titka.
A mindenki számára ismert keresztény változat is így hangzik: „Legyen meg a te akaratod.”

Jó, ha felismerjük az egyszerű igazságot - minden bennünk van. A belső gazdagság, nem áll összefüggésben a külső gazdagsággal. Ha folyamatosan odakint keresgélünk, soha nem bukkanhatunk rá a belsőnkben rejlő megoldásra. A boldogságunk megteremtéséhez a mennyiség helyett, a minőségre kell törekednünk.

2019. július 31., szerda

Osho...a szeretetről




„A szeretetben nem kellene elvárásoknak lennie, ez ugyanis megöli a
boldogságot.

Ha elvárásaid vannak, jönnek a frusztrációk is.

Senki sem tudja teljesíteni az elvásásaidat, és nincs olyan ember sem, aki azt várná el tőled, hogy teljesítsd az övéit! Ez csakis a mánia, a neurotikus elme szüleménye.

Mert ha valaki tényleg eleget tesz az elvárásaidnak, a szeretet eltűnik. A
másik személy pedig szükségletté, birtokolt tárggyá válik – értékes birtoklattá, viszont pont olyanná, mint a többi.”

2019. július 22., hétfő

Minden múlandó


Sah Zeman király megbízta országa bölcseit, hogy a hatalmas könyvtárában találják meg az élet legmélyebb értelmét, majd közöljék ezt vele röviden és lényegre törően.
A bölcsek számtalan könyvet végignéztek, és hosszú értekezést állítottak össze arról, amit a híres mesterek az életről írtak.
Amikor munkájuk eredményét bemutatták a királynak, az így válaszolt:
" Azzal bíztalak meg benneteket, hogy röviden és lényegre törően fogalmazzatok. "
A bölcsek visszatértek a könyvtárba, hosszasan elgondolkodtak, majd végül megegyeztek abban, hogy elkészítik a királynak a Korán összefoglalását.
" Azzal bíztalak meg benneteket, hogy röviden és lényegre törően fogalmazzatok."  -   válaszolta újfent, mély türelemmel a király, és elküldte őket.
A bölcsek sokáig tanácskoztak, és nem tudtak megoldást találni. Végül az egyik felállt, odament a királyhoz, és átnyújtott  neki egy papírlapot, amelyen ez állt:
" Minden múlandó"



2019. július 14., vasárnap

Amikor nem vagy a helyeden



Egy lélekgyógyász naplójából...

Előfordulnak nálam emberek, akik azért keresnek fel, mert úgy érzik, hogy nincsenek a helyükön. Érdekes feladat ez egy lélekgyógyász számára. Elvezetni valakit ahhoz a felismeréshez, hogy az a pont ahol életében éppen tart, meghatározza  azt a helyett, ahova el kell jutnia.

" Úgy érzem, nem vagyok a helyemen. Valahogy nem találom önmagam. Olyan, mintha nem is a saját életemet élném." - 30-as évei elején járó, egyedülálló férfi, kissé üveges, homályba vesző tekintettel réved maga elé.  Egyszerű fehér pólót és farmert visel, Boss illat lengi körül. Zavartan feszengve ül a széken, képtelen a karjainak megfelelő pozíciót találni.
"Hogy érzi magát?" - kérdezem, s a válasza nem lep meg. Előttem a ködös kép, ami körülveszi. A harmincas éveik elején járó emberek, kétségbeesett próbálkozása az élettel. "Szeretnék otthont, szeretnék családot, boldog akarok lenni, de még csak most lettem férfi, éppen hogy kiléptem az életbe. A barátaim megnősültek, gyerekük van, én meg azt sem tudom, mit akarok."


Megszületünk, felnövünk, és belépünk a „nagybetűs” életbe. Születésünkkor magunkkal hozzuk mindazt, amit az életünkben meg kell tapasztalnunk, meg kell tanulnunk, és el kell végeznünk. Nemcsak a sorsunk, de a jellemünk, és a neveltetésünk is meghatározza, mit hogyan teszünk. Az út, amit járunk, nem sima, tele van buktatókkal, meglepetésekkel és feladatokkal. Megtesszük az egyik lépést a másik után, olykor megbotlunk, majd felállunk, és észre sem vesszük, hogy minden egyes lépésünket a saját gondolataink, a döntéseink és cselekedeteink határoznak meg. 


Az út sosem egyenes. Szerteágazik ezernyi irányba. Döntéseink által választjuk azt az irányt, amerre éppen haladunk. Amelyik útra léptünk, ott találjuk azokat a tapasztalatokat, amik szükségesek ahhoz, hogy egyszer majd megérkezzünk arra a helyre, ahova igyekszünk. Ott ahol éppen vagyunk, amit az életünkben megélünk, akikkel éppen kapcsolatban állunk, feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valamit megtanulva, valami fontosat megélve haladjunk tovább.


Minden ember, akivel ezen az úton találkozunk, minden kiejtett szó, minden megélt helyzet, minden tett, üzenetet hordoz. Ezek az üzenetek adnak választ kérdéseinkre. Ha meg akarjuk érteni a nekünk szóló üzeneteket, a dolgok mögé kell néznünk. Mert ott látjuk meg azt, amit a felszín eltakar, és ott érthetjük meg a pillanat üzenetét. Az üzenetet, amit a lelkünk közvetít. 
S a lelkünk mindig őszintén szól hozzánk, a helyes utat mutatja meg. Azt az utat, amin haladva végül, a célunkhoz érkezünk.



2019. július 12., péntek

Kahil Gibran: A próféta…a bűnről és a bűnhődésről




Gyakorta hallottalak benneteket úgy beszélni valakiről, aki gonoszat cselekedett, mintha nem közületek való volna, hanem idegen, aki betolakodott világotokba.

De én azt mondom, hogy még a szentek és igazak sem emelkedhetnek fölébe a legmagasabbnak, ami mindegyikőtökben benne van,
Tehát a gonoszok és gyengék sem süllyedhetnek mélyebbre a legalacsonyabbnál, ami ugyancsak mindegyikőtökben benne van.

És miként egyetlen levél nem sárgulhat el az egész fa tudomása nélkül, azonképpen a gonosztevő sem cselekedheti a rosszat mindegyikőtök rejtett szándéka nélkül.
Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé.
Ti vagytok az út és az utazók.
És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbotlott.
Igen, és azokért bukik el, aki előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.

És ezért, habár e szó soknak közületek nehéz terhet róhat szívére:
A meggyilkolt nem ártatlan meggyilkoltatásában,
És akit megraboltak, a rablásban nem vétlen.
Az igazak nem mentesek a gonoszok tetteitől,
És akiknek kezük fehér, nem tiszták a csalók üzelmeitől.
Bizony mondom, a bűnös gyakorta áldozata a sértettnek.
S még gyakrabban az elítélt viseli a terhet a bűntelenek és meg nem vádoltak helyett.

Az igazak nem választhatók szét az igaztalanoktól, sem a jók a gonoszoktól;
Mert együtt állanak ők a nap orcája előtt, miképpen a fekete szál és a fehér szál a szőttesben.
És amikor a fekete szál elszakad, a takács az egész szőttest megvizsgálja, s nemkülönben a szövőszéket is.
Ha közületek bárki a házasságtörő asszonyt igazságtétel elé idézné, tegye mérlegre a férj szívét is, s az ő lelkét is ugyanazon mértékkel mérje meg.

És aki megkorbácsoltatná azt, aki vétett, nézze meg lelkét annak is, aki ellen vétettek.
És ha közületek valaki az igazság nevében büntetne, és a gonosz fára fejszét emelne, vizsgálja meg elébb a fa gyökereit;
És ott találja majd gyökereit a jónak és a rossznak, a gyümölcsözőnek és a magtalannak, egymással összefonódva a föld hallgatag szívében.
És ti, bírák, kiknek igazságot kell tennetek, mily büntetést szabtok arra, aki testében becsületes, de lelkében tolvaj?
Milyen megtorlást rótok ki annak, ki testével ölt, de lelkében megöletett?
Milyen vádat emeltek az ellen, aki cselekedeteiben csaló és elnyomó, de maga is bosszús és kétségbeesett?
És miként büntetitek azokat, akikben a bűntudat máris nagyobb, mint a rossz cselekedet?

Nem a megbánás-e az igazságtétel, melyet annak keze mér ki, akit szolgálni öröm?
És a bűntudatot mégsem róhatjátok ártatlanra, sem a vétkes szívéről fel nem oldhatjátok.
Hívatlanul tér be az éjszaka közepén, és az emberek felébrednek rá, és önmagukba néznek.
És ti, akik érteni akarjátok az igazságot, hogyan tehetnétek ezt anélkül, hogy minden cselekedetet meg ne vizsgálnátok a napvilág fényében?
Csak akkor fogjátok megérteni, hogy aki talpon maradt és aki elbukott, ugyanazon ember, aki önnön törpe lényének éjszakája és önnön istenlényének napvilága között áll a félhomályban.
És hogy a templom szegletköve nem magasabb, mint az a kő, amelyet az alapokban a legalább raktak.

2019. július 1., hétfő

Mars az Oroszlánban




Amíg a Mars a Rák jegyében járt, a családi kapcsolataink és otthonunk felé mozdított bennünket.  Szívesebben és aktívabban foglalkoztunk gyermekekkel, gondoskodtunk szeretetteinkről. Amikor a Mars az Oroszlán jegyébe ér, előtérbe kerül saját terveink megvalósítása, eddig még ismeretlen, új elképzeléseink megteremtése. Hajt a tettvágyunk, hogy új dolgokat kipróbáljunk, kockázatvállalási hajlamunk megnő. Természetesen fontossá válik számunkra, hogy az általunk létrehozott eredményeket elismerjék és ezáltal is megérezhessük a siker ízét.




Mivel az akaraterőnk megnő, képessé válunk kitartani elképzeléseink mellett és végigvinni azokat. Győzni akarunk minden áron. Erre meg is van minden lehetőségünk, hiszen összpontosító képességünk erősödik, jobban fókuszálunk a jelenre. Határozottá, ugyanakkor kissé én-központúvá is válhatunk. Teljesítményünk megnőhet, mind a sport, mind a vezetői, irányítói területek terén. Ebben az időszakban különösen élvezzük az életet, örülünk az apró dolgoknak is, és nem sajnáljuk az időt az élvezeteknek szentelni.




Úgy érezhetjük azonban, hogy tekintélyünket csak akkor őrizhetjük meg, ha abszolút győztesek és sikeresek vagyunk, ezért talán a szokásosnál jobban tartunk a kudarcoktól.  Mivel akaratos és becsvágyó hajlamunk, büszkeségünk és érzékenységünk erősödhet, előfordulhatnak összeütközések, ezért fontos lenne az empatikus hozzáállásunk megőrzése. A felfokozott szexuális energiáink kordában tartása is ajánlott lehet, hiszen sok mindent összezavarhat egy kis meggondolatlanság.




2019. június 30., vasárnap

Egy lélekgyógyász naplójából




Sokféle ember jön el hozzám. Van, aki valódi problémával küszködik, de van olyan is, aki inkább csak beszélgetni akar.

40 körüli, kissé molett, csinosan öltözött nő érkezik a megbeszélt időpontra. Narancs-rózsaszín virágokkal díszített ruhát, egy kissé rikító, napsárga kiskabáttal tesz még feltűnőbbé.

Energikusan, erőltetett vidámsággal lép be a szobába.
Nyíltan végigmér, talán még mindig azon tűnődik, hogy jól tette-e, hogy eljött hozzám.

-       Azt hittem idősebb – jegyzi meg mosolyogva.
-       Számít Önnek? – kérdezem.
-       Jaaa…nem, jó ez így – és kíváncsian kémlel körül a szobában.

Hellyel kínálom és jelzem, hogy részemről a terápia elkezdődött.
-       Nem is tudom, honnan kezdjem. – sóhajt mélyet, és az előbbi látszólagos felfokozott hangulatnak nyoma vész. 




S amint belekezd megoldásra váró, vélt és valós problémáinak részletes ecsetelésébe, kirajzolódik előttem az ember. 
A gesztusok, a kifejezésmód, a gondolkodásmód, a beszédstílus, ahogy rám néz, mind apró és alapos mutatói mindannak, ami őt áthatja és körülveszi.  
Ahogy hallgatom,  napfényre kerül,  hogy ki is ő valójában. Miért jött, milyen feladatok és nehézségek viszik előre, vagy éppen akadályozzák, és merre tart éppen. 
Előkerülnek a sérelmek, a feldolgozatlan traumák, fájdalmak. Mit adott az élet és mik azok, amiket elfogadott vagy éppen eltaszított. Mi vezette hozzám….




Hallgatom őt…és tudom, hogy a megoldás legbiztosabb útját csak egy módon van értelme megmutatni. 
Ha ő is rájön arra, hogy ki is ő valójában. Ha meglátja a saját arcát és a mögötte levő sötét felhőt, amely beárnyékolja. Ha megismeri és elfogadja mindazt, amit magával hozott, a szüleitől kapott, vagy amit az élet kínált fel neki.  Ha ráébred mi mozgatja őt, merre tart éppen, és mi az, amit át kell alakítania magában ahhoz, hogy kiegyenesedjen és kisimuljon előtte az út.




Tehát a munka elkezdődik…nem könnyű folyamat. 
Hosszú évek berögződéseit, elfojtásait, blokkjait pár hét alatt feloldani nem lehet maradéktalanul. 
És a munka oroszlán része őrá vár. 
A saját életén csak ő maga változtathat. 
Mégpedig saját magán keresztül. 
Ahhoz, hogy megtalálja önmagában a legbelső igaz értéket, tennie kell. 
Elindulni, saját lépéseket tenni és célhoz érni.


Én, a terapeuta itt vagyok…segítek, vezetem, ha kell, fogom a kezét, de a hátamra nem vehetem. A saját maga batyuját neki kell cipelnie. A saját életét, neki magának kell rendbe tennie. 

Figyelem, ahogy találkozásról találkozásra változik, apró lépésekkel lassan átalakul. 
S ahogy ő egyre feljebb lép, úgy változik a környezete, a kapcsolatai és a világ. Ahogy ő belül átalakul, úgy alakul át minden rajta és körülötte. 
Az álarcból őszinte mosoly, a külcsínből belső szépség, a magányból kapcsolat,  a szeretetvágyból elfogadás lesz. 




Talán varázslat, vagy valamilyen csoda ez? 
Lehetséges…de egy biztos…nem a terapeuta varázsol.  A mágus hozza létre a csodát, és a mágus ő maga.

S amikor a munka véget ér, a tükörből valaki más néz vissza rá. 
Ennek a valakinek a szeméből elfogadás, szeretet és hála tükröződik. 
S ilyenkor a szívem mosolyog. 
Mert egy újabb ember áll előttem, aki  megismerte és ezáltal, már jól tudja használni önmagát. Határozottan és biztosan az útján halad és tudom jól, hogy szép idők várnak rá.



2019. június 26., szerda

Merkúr az Oroszlánban




Amíg a Merkúr a Rák jegyében járt, segített abban, hogy képessé váljunk több figyelmet szentelni azoknak, akik hozzánk tartoznak. Az Oroszlánba lépve azonban figyelmünk megoszlik, inkább a saját véleményünket helyezzük előtérbe. Nem szívesen vesszük figyelembe mások meglátásait, hiszen úgy érezhetjük, hogy saját elképzeléseink lehetnek csak helyesek.




Kiemelkedő fontosságúvá válhat számunkra a siker, a középpontban érezzük magunkat a leginkább jól. Irányító, vezetői képességeink kiéleződhetnek, becsvágyunk felerősödhet. Fontos ebben az időszakban, hogy észrevegyük egocentrikus és domináns megnyilvánulásainkat. Hajlamossá válhatunk hiúságunkat előtérbe helyezve, büszkén képviselni saját magunkat, csakhogy minden figyelem ránk irányuljon.





Fontossá válhat az elismerés, amit jó kommunikációnkkal és intelligens megnyilvánulásunkkal, könnyedén kivívhatunk, feltéve, ha nem válunk túlzottan feszültté, a kudarctól való félelmünkben. Vigyázzunk, hogy ne tűnjünk önteltnek, leereszkedőnek és a felesleges feltűnési vágy sem válik feltétlenül hasznunkra. Használjuk ki ezt az időszakot tanulásra, mert az most lazán és gyorsan megy. A tolerancia és a türelem kifizetődő ebben az időszakban, amihez egy kis kreatív tevékenység könnyedén hozzásegíthet.













2019. június 24., hétfő

Osho … a szeretetről



A szeretetben ott a hála, egy nagyon mély hálaérzet. 
Tudod, hogy a másik személy nem egy tárgy. 
Tudod, hogy értékeket, egyéniséget, lelket és személyiséget rejt magában. 
A szeretetben teljes szabadságot adsz a másiknak. 
De ugyanakkor el is veszel. 
A szeretet egy olyan kapcsolat, amely arra alapoz, hogy adsz és kapsz – 
viszont tisztelettel.


2019. június 12., szerda

Kahil Gibran: A próféta…az Örömről és a Bánatról.




A ti örömetek maga a bánat, mely igaz orcáját mutatja.
És ugyanazon kút, melyből kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már könnyekkel telve.
Hogyan is lehetne másképp?
Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek.
Hiszen a korsó, mely borotokat tartja, nem égett-e meg maga is a fazekas kemencéjében?
És a lant, melynek szava lelketeket megnyugtatja, nem azonos-e a fával, melyet késsel vájtak üregessé?

Amikor örvendeztek, nézzetek szívetekbe mélyen, és látjátok majd, hogy ahonnan örömetek származik, ugyanonnan való bánatotok is.
Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek.

Vannak közöttetek, akik azt mondják: „Az öröm hatalmasabb, mint a bánat”, és mások azt:
„Nem úgy van, hanem a bánat a hatalmasabb”.
De én azt mondom néktek, hogy e kettő el nem választható.
Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik.
Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között.
Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott.
Amikor a kincstartó fölemel, hogy aranyát s ezüstjét megmérje rajtatok, el nem kerülhetitek, hogy örömetek, bánatotok megemelkedjék avagy alászálljon.